Ebben igazad van, van hogy az apa jobb szülő mint az anya, de vajon hogy lehet ezt bebizonyítani? De valljuk be, nem ez a gyakoribb. A nők egyszerűen ösztönösen jobban értenek a gyerekneveléshez, és a bíróság inkább a többségre szavaz.
Hm... érdekes gondolatok. Vajon a gyermek elhelyezési perek előtt a t. bíróság mit gondol az esélyegyenlőségről? Hogy (majdnem) minden válófélben lévő apa matt alkoholista és/vagy agresszív állat, akit jobb távol tartani a gyerektől, nőtől. A gyereknek meg egyébként is az anyja mellett a helye. NA, HA EZ NEM SZTEREOTÍPIA, AKKOR NEM TUDOM, HOGY MI AZ !!! A fószerkám meg csak tejeljen szépen: ház, autó az asszonyé, ő meg esetleg megkapja a kedvenc kanapéját. Ja, és fizessen dögivel minden hónapban, ha már a gyereket megcsinálta. Ha mindezért cserébe még a gyerekedet sem láthatod, mert a féltő anyuka nem engedi ( annak ellenére, hogy ezt a bíróság jóváhagyta), hát mehetsz az Úristenhez is panaszra...
Ja, és még egy adalék: ha a nő (Magyarországon) azt találja mondani, hogy a gyerek a Tiéd, akkor az úgy is van: csak a vércsoport vizsgálat zárhatná ki egyértelműen, de erre kicsi az esély. A DNS tesztet ez esetben NEM fogadják el. (mivel a gyámhat érdeke, hogy a gyereknek apja legyen, vagy legalábbis eltartója)
Ha viszont az asszonyka azt állítja, hogy a gyerek mégsem a Tiéd: akkor ez DNS vizsgálattal alátámasztható.
Ez az esélyegyenlőség, ugye?
Legyen a következő évezred a nők évezrde!!! Legalább nem fogom sajnálni, ha korán elpatkolok! :))
Eddig bírtam, hogy ne szóljak hozzá :))
Nos, azt hiszem tovább is árnyalható a kép az eddigieknél, de valószínűleg lesznek olyanok, akik a véleményemet szélsőségesnek fogják titulálni.
Nos, én lány létemre sosem vonzódtam a háztartási munkákhoz, főleg nem a főzéshez (ez állandó poén tárgya a családban, de már elfogadtam, mint ahogy azt is, hogy tornából mindig kettesem volt, mert nem voltam hajlandó kitörni a nyakam a svédszekrényen :)), mindig szerettem viszont kitalálni hasznos dolgokat, meg tanulni, űrhajósat játszani (babázás is volt persze, de kisebb mértékben), ezek nagyjából felnőttkoromra is megmaradtak szokásként. Ennek ellenére nem voltam fiús, tudtommal teljesen normális felnőtt nő lett belőlem. Nagyon szeretek dolgozni, kutatni, tanulni, kipróbálni magam. A házimunkák egy részét ma is rühellem, a maradékot viszont kifejezetten szeretem, ezért otthon utóbbiakból vettem ki a részem - béke vele.
Hogy miért ezt írom le? Azért, kedves Skorpió (és a hozzád közelítő véleményűek), mert ahány nő, annyiféle. És hiába a nevelés, hiába minden, nem vagyunk/leszünk egyformák. Ahogy többen is leírták már, nem kétlem, hogy a feleséged imád Téged és Te is őt. Az én kedvesem gondolkodásmódja inkább Styxéhez közelít. Bevallom, nagyon tetszik az ő családjában kialakult mentalitás (míg a sajátoméban kialakult egyáltalán nem, ezen a szüleimét, nagyszüleimét stb. értem), ahol sosem volt kérdés, hogy ki mit csinál, szülei együtt tesznek-vesznek a konyhában és mindehol.
Kettőnk közül (a párom és én) speciel most én dolgozom (ő tanul), de nem érzem úgy, hogy nő létemre ki lennék zsákmányolva, mint ahogy fordított esetben ő sem érezné ezt (megkérdeztem, innen veszem). Azt hiszem, partner kérdése is az egész feminizmus-takarítás-munkamegosztás-maszkulin-feminim problémakör. De tényleg ne keverjük a szezont a fazonnal. Csak azért, mert egy nő dolgozni szeretne és családot IS, valamint a munkamegosztást úgy képzeli, hogy a házimunka a férjét is érintse, nem csak őt magát, nem válik rögvest vérszomjas feministává, mint ahogy nem gondolom azt sem, hogy Te okvetlenül himsoviniszta vagy. Neked ezek az elvárásaid egy partnerrel szemben, a feleséged tökéletesen kiegészít ebben, ahogy engem is a párom, illetve én a páromat. Ez azonban sosem lehet olyan sablon (egyikőnké sem), amibe mindenkinek bele kellene bújnia. És nem szükségszerű, hogy a nagyszájú lányok (bár miért változna egy csendes lány nagyszájúvá és feministává csak azért, mert nem azt akarja azt, amit pl. Te?) egyedül maradnak ezzel a felfogással. Nálunk sincs így... Istenem, ne legyünk már ennyire egysíkúak!
Szóval, szerencsésnek érzem magam, amiért megadatott, hogy olyan lelki (és minden egyébben is) társra akadtam, amilyenre. Ettől én sem lettem feminista, sem "antinőies", ő sem deformálódott...
Egy lányt-t pedig tökéletesen megértem, hogy nem hallgatja végig, amint sértegetik. Nem szélsőséges példák felhozásával (iszlám és a nők) segítünk a problémákon, merthogy vannak, az biztos. Sokszor láttam én is, amint egymást szerető emberek útjai váltak szét azért, mert a fiú inkább úgy gondolkodott, ahogy Skorpió (nem személyeskedem, ezért ne vedd annak), a lány pedig úgy, ahogy Egy lány... Ezek a dolgok lassan változnak, de bízom benne, hogy fognak. Arról pedig, hogy a feminizmus mit ért el és mit nem, érdemesebb a szakirodalom tanulmányozása után vitatkozni (ajánlom például Lévai Katalin írásait, mondjuk "A nő szerint a világ" c. könyvét, Osiris, az egész problémakört egészében vizsgálja), nem azért, hogy bekezdésekre hivatkozzunk, hanem hogy a jelenségkör egészével tisztában legyünk.
Az, hogy a nők el voltak és sok szempontból el vannak nyomva, nem vita tárgya: tény.
Az, hogy ezen a feminizmus vagy a nemfeminista, de liberális szellemű mozgalmak rendkívül sokat javítottak, tény.
Az, hogy ez kinek szimpatikus, ki mennyire ért vele egyet, egy vélemény a sok közül.
Üdv Minden Oldal Képviselőinek,
m.
Az écsbíón ment valami film, a Samuel L Jackson megölte a lányát megerőszakoló szemétládákat. De ez nem is érdekes.
Jelenet az ügyvédi irodában, megbeszélés kezdete. Alkoholista öeg (volt) ügyvéd (Donald Sutherland) aszongya a friss fiatal ügyvédpalántalánynak (nemjuteszembe a neve (p***ába a szenilitás) (a speedbe is ez a csaj van) (szép) (bocs elkalandoztam) (hna de ilyen az öregkor) ) (szóval) : "Én hiszek az egyenjogúságban; ugyanakkora fizetést kell kapnia mint egy férfi alkalmazottnak, ugyanolyan jogokkal kell rendelkeznie; ugyanolyan elbánásban kell részesülnie. Ezt tudnia kell. Magának mint gyakornoknak számomra nincs is neme. De maga a legzöldfülűbb, úgyhogy (közben zöldhasú elő, vigyor az arcon) _maga_ megy le a sarokra egy rekesz sörért."
Jó mi ?
A normális emberek szerint ez egy jópofa jelenet.
A feministák meg véres szemmel elborulva hörögnek ...
Na bocs, nem akartam semmi rosszat meg komolyabban belepofátlankodni a témába ... csak úgy leírkáltam.
Updike a huszadik szazad vegi Amerika (tudod, eselyegyenloseg-hegyek, feminizmus rulez) legkritikusabb szemu iroja, kivalo szociologusi erzekkel megaldva, akit nem kotnek a szakma sztereotipiai, divatjai, azt ir amit gondol, igy erdemes odafigyelni ra.
Mivel nem egyenlo a ferfi es a no, ezert nonszensz az eselyegyenlosg. Kicsit sarkitva, olyan mintha azt mondanank, hogy legyenek a tehennek es a tarajos sulnek ugyanolyan jogai, a tarajos sul is jarhasson legelni a mezore. Eppenseggel lehet, de minek?
Kedves Nahát!
Updike lehet akármennyire jó író, azért az ő szava sem szentírás. A párezer éves civilizáció következtében immáron nem vagyunk állatok, farkastörvényekkel. Mellesleg a nőstények sosem voltak mazohisták, a férfiakban pedig nem az agresszivítás volt a legfőbb döntő tényező. De nem is ez a lényeg. Én nem azt mondom, hogy egyformák vagyunk, nem is azt, hogy egyenlőek (mert nem igazán vagyunk azok), hanem, hogy esélyegyenlőséget kell biztosítani.
Idézet John Updike Az idő vége felé c. könyvéből (csak körülbelül tudom):
"A férfiak gyilkolásvágya és aggresszivitása ösztönös van. Az erősebb hím génjei öröklődnek tovább. Ugyanilyen az nők mazochizmusa is. Az engedelmes nőstényt megbasszák, lesz neki kisbabája. Aki nem engedelmes, az senkit sem érdekel."
Na szóval, hol itt az egyenlőség meg ilyen marhaságok? állatok vagyunk és kész, farkastörvényekkel.
Ha valakit érdekel a pontos idézet, vegye meg a könyvet, mert nagyon jó, vagy akár pontosan is idézhetem (most nincs kéznél a könyv).
Bár most lubickolsz, de kereket is tudok cserélni és én is cipekedtem már. Mellesleg a két szatyor + alkalomadtán a gyerek is elég szép súly, és nincs közelben a férfi, hogy cipekedjen helyettem. A gyerek és szatyor-szállitó munkásokat még nem találták ki :))) Jöhet nekem is a serital:))
Ja és Kedves Fiúk, csak egy érdekes adalék az eddig elhangzottakhoz: tegnap kezdődött Monoron az a próbaper, amit a Profi ellen indítottak, lévén, hogy az illető cég diszkriminatív eszközökkel hirdetett állást: azaz egy kizárólag férfi aszisztenst keresett. Rögtön Nahát kifejezése jutott eszembe arról, hogy a feminizmus nem más mint egy nagyranőtt rákos EGÓ.
Nesze nektek esélyegyenlőség.
Kedves Maminti !
Unikum ? Brrrr. Csak nem vagy beteg ? Sajnos az nincs keznel. Ugyhogy be kell erned ezzel.
Latod megakartalak kimelni e cipelestöl, az olajcseretöl, de ha ragaszkodsz hozza .... Segiteni most sajnos nem tudok, mert eppen vasalok es bekeszitem a szennyeset a mosogepbe. Utana meg megnezem a Pampak Tonyojat.
Ja, ha megis leszaladsz unikomert, hozz legyszi' egy kilo marhalabszarat pörköltnek.
Kösz.
Skorpió! :) Nem vagyok odáig a whiskey-ért (sőt visszáig sem), akkor inkább egy kis unikum sörrel, kávé oké... :) A bútorok cipelésénél nincsenek mindig kéznél a szakemberek, úgyhogy ilyenkor néha nem árt segíteni a férfinépnek, különben meghúzzák a derekukat és lehet őket istápolni... ;))
Egy olaj leereszéshez rögtön szervízbe kell vinni a kocsit?
A vacsi tegnap sült hal volt zöldborsóval és krumplipürével, ma halvány lila fogalmam sincs róla.
Ha megmutatod, hogy hol kell leereszteni, leeresztem. Franciaágyat még nem cipeltem ugyan a harmadikra, de simát már igen. Meg azt hiszem, hogy szekrény is volt, igaz, az csak darabokban.
Én kicsit értetlenül állok az ilyen dolgokkal szemben, mert
MINDKETTEN dolgozunk, munka után hazamegyünk a MI lakásunkba, ahol vár a MI gyerekünk.
Én nagyon szivesen beviszem a kávét, teát, sört, stb. az ágyba, de azt nem értem, hogy ez tőlem mért természetes és forditott helyzetben mért kellene elolvadnom a gesztustól?
Persze ez csak egy hülye szemléltető példa akart lenni, de nézzétek el nekem, mert az irásban való vitatkozást még csak gyakorlom és nem igazán tudom jól kifejezni magam.
Üdv
Red Sonja
